Most vagy én leszek elküldve a picsába, vagy én küldök el mindenkit a picsába, de ennél a lemeznél nagyobb zsírságot kibebaszott rég hallottam. Egyrészt mindegyik számra jár a lábam, ugrál a szívem és kurva jól érzem magam. Másrészt meg van valami tipikus ausztrál bája is ennek a társaságnak, árad az önirónia, a zsáner megfricskázása, a részegen ugráló szemtelen, szenvtelen, önfeledt, vidám és őszinte mindenre szarás. Részemről az év egyik leginkább letehetetlen lemeze, olyan '90-es évekbeli dance buli, amiben mintha a Primal Scream Screamadelicáját és némi remixelt Happy Mondayst is játszana pár beritalinozott, kreatív, szórakoztatásból jelesre vizsgázott kollégista. Fergeteges, nem győzöm hangsúlyozni, nincs rajta rossz szám, de a C.O.O.L. Party és az Out the Window párosánál nagyobb királyságot nem basztam elég régen. Remélem gyorsan eladják magukat és csinálnak még gyorsan vagy negyven ilyen lemezt.