A hölgy idegesen keres útmutatást a Kiskertek mindentudója című szakkönyvben, mert elfelejtette, hogy mikor kell tavasszal a rózsákat megmetszeni. Zaklatott kedélyét csillapítandó a tavalyi Blood Ceremony album szól a gangon laptopról, olvasás közben pedig fejét lassan előre-hátra billegetve érzi,…

A Kayo Dot új nagylemeze úgy tér vissza a saját fémes gyökereihez, hogy közben magában hordozza a Coffins on Io gót soundját, a Hubardo feketés post-metálját, ráadásul a maudlin of the Well-dalok finom bonyolultságát és szolídan hevítő tüzét is visszadja. Több olyan véleménnyel is találkoztam,…

Hosszú, másfél évtizedes kihagyás után jelent meg az új Zöld Szegfű nagylemez, ami ráadásul kicsit csalás is. A negyvenöt perces album öt dala közül az egyik egy régi saját szerzemény újraértelmezése (My Dark Reflections of Life and Death), illetve a korongot egy Sabbath-átirat (Solitude) zárja.…

Bennük azt szeretem, hogy mindegy, hogy az adott nagylemezen aktuálisan épp milyen stílusban fogant dalokat adnak közre, minden esetben már pár másodperc után tudja a hallgató, hogy ez a Kayo Dot. És ez most is így van.  Blasphemy by Kayo Dot

Nem sokkal A csendes vadász megfigyelése után a svéd Isole társadalmi kísérletbe fogott. Öt évbe tellett, amíg az eredmények elemzésével elkészültek, a végeredmény pedig egy durva disztópia lett. D Y S T Ω P I A by isole 

Grúvos, mint a Mastodon, sikál, mint a Deftones, és progos, mint az A Perfect Circle - mindezt tudja az Irata, emellett zenéjükből kihallatszik némi Torche és Jane's Addiction is. Vagyis dalaik számtalan forrásból táplálkoznak, melyeket nemcsak sikerült közös nevezőre hozniuk, hanem hozzáadták azt a…

Progresszív doom Chicagoból, imitt-amott Procupine Tree-s és Elderes felhangokkal. Nemcsak dallamok, de súly is van benne dögivel. Egyetlen hibát lehet nekik felróni: a zenéjük talán túlzottan hangulatfüggő. Viszont az összes kiadványukért annyit fizetsz, amennyi belefér.  Mercy by Flesh of the…

A nagy brit Everest Queen zenéjét könnyű leírni: prog sludge a műfajuk, a lá Mastodon, Baroness, és lassúbb High On Fire.  Dead Eden by Everest Queen

Csatakos sludge és Sabbath-imádó sztónerdoom keverékeként lehet megközelítőleg jellemezni a brightoni King Goat muzsikáját. Emellett némi proggerkedést is beleszőnek a dalaikba, de ez csak vékony hab a tortán. A lényeg az, hogy ebben a lemezben bőven van súly. Debt of Aeons by King Goat 

A bristoli Warrior Pope az év talán legnagyobb meglepetése. A brit banda ugyanis a doomtól a post-rockig tucatnyi szubzsánert és hangulatot gyúr egybe játszi könnyedséggel, miközben erőlködésnek még nyomát sem érezni a négy monumentális szerzeményben. A pontot az teszi fel az i-re, hogy mindez akár…

A Sky Shadow Obelisk rhone islandi duó, plusz egy rakás vendégzenész. A társulat zenéje doom alapokon nyugszik, amire progos és kísérleti elemeket épít rá feltétként. Egy ideje ülök már rajta, mert nekem a végeredmény eléggé hangulatfüggő: volt úgy, hogy nagyon fárasztott, de olyan is volt már, hogy…