Julia Holter vadiúj nagylemezét első gyermekének érkezése, valamint szeretteinek távozása inspirálta. Zeneileg a lassú, jazzes momentumok és a kísérletező kedv szerzeményekké formálása lehettek a Something... fő ihletői. Az album komótosan közelítve az utolsó dal felé félig-meddig átcsusszan az…

Faten Kanaan időtlenséget árasztó, klasszikuszenei minimalizmusban, barokkban és mindenféle folklórban gyökerező, analóg szintetizátorra komponált gyönyörű kompozícióitól egyszerűen képtelenség szabadulni. Vérlázítóan szép, egyszerűségükben katartikus, felejthetetlen dallamai szakrális monotóniával,…

Az egyhangotnyomokazorgonán-császárnő ezúttal szinuszhullámra, elektromos gitárra (Stephen O'Malley) és csellóra (Lucy Railton) szerzett triplalemeznyi fejmosómisét. Búg, búg és búg, fullaszt és felemel, végtelen, gyönyörű. Megtelik közben a szobád azúrkék tejjel meg binaurális magzatvízzel, az…

Új lemez a japán poliritmiacsászároktól. Egymáson átlapolódó, lomha minimáltechnó-lüktetések, hosszútávú ütemmutató- és tempójelzés-játszmák, gliccsek. Semmi kapkodás: lassan építkeznek, finoman másznak az agytörzsed alá. Fegyelmezett ritmushipnózisuk néha olyan, mintha egy James Brown alapot a…

"A Sigur Rós név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez."  

Lesz koncert is.  No Highs by Tim Hecker

Jobbnál jobb dolgokat ad ki, de valószínűleg eddig ez a legkomolyabb munkája. Még csak azt sem lehet rá mondani, hogy könnyű hallgatni. Az utolsó szám mi már. Iszonyú súlya van ennek most, és kurva nagy nyomot hagy. Jön az Inotára, amúgy.  glim by KMRU

Egy négy hangból álló, nevetségesen cool dublüktetésű basszustéma ismétlődik egy órán keresztül. Ez egy dolog. A másik meg minden, ami a téma körül történik. Tanítandó minimalista gyönyörűség. Ha jól számolom, elvett már 6 órát az életemből. Beszarás az egész. Végighallgatod, nem csak…

Keeley Forsyth második lemeze. Aki az első mesterművétől a mai napig reszket, zokog és keresi a fényt a civilizációs és mentális sötétségben, az tudja, hogy mire számíthat. Letaglózó, sokkoló, végtelenül mély és szomorú és gyönyörű avantgárd kitárulkozás. Pusztító ereje van, szarrá szed, megnyomorít…

A világ nagyjából egyetlen valamire való úgynevezett supergroupja (a másik mondjuk az USA/Mexico) idén nyáron új lemezt adott ki, amit akkor elfelejtettem körbeszopkodni, ellenben majd most. Egy kicsit most mellőzik az improvizációt, ami nem baj, ettől még nem változik semmi: kegyetlenül és…

Régi szerzemények új lemezen. KMRU ezek szerint pár éve már zseni volt. Itt volt róla szó. Logue by KMRU

Három éve fedeztem fel a minimalista post-jazz / jazzbient londoni zsenijeit, a Portico Quartetet, nem sokkal azelőtt, hogy ellátogattak volna a MüPába koncertezni. A pandémia inspirálta Terrain lemez egy háromrészes szvit az amerikai minimalizmus és az ambient zenei hagyományaira építve, ezúttal…

Vibroakusztikus hangterápiás matrac. A mindig kísérletező Zeisig találta ki, alvási zavarokkal küzdő szülei számára. Ultra-alacsony frekvenciák másszák meg a tested, jobban leszel, jobban alszol. Valami ilyesmi. Tervben van egyébként egy hordható mélynyomós gönc is. Csuda. Közben meg amúgy egy…

Ez a lemez jelentősen meghatározta a tavalyomat. Az egyik legszebb, legtisztább, legérinthetetlenebb gyönyörűség, amit ember hallhat, egyben pedig talán a legjobb lemeze is. Egyszerre kibaszottul precíz, minden hangjában kiszámolt, mozdíthatatlan, teljes és mégis olyan kurva törékeny, érzékeny,…

Marc Sabat hegedűművész újragondolta egy elfeledett reneszánsz zeneszerző-zeneteoretikus 1500-as évekbeli pre-minimalista, ciklikus, meditatív, és amúgy simán lenyűgöző művét. Tanulmány zenei térről és időről, türelemről, légzésről, hangokról, elmélyültségről, 70 percben. A legszebb, legjobb,…

A tavaly elhunyt Ruth Anderson legfontosabb mikrotonális darabjai, egy helyen, némi költészettel. Nem csak az elektronikus zene egyik alig megénekelt úttörőjének kedvelői-tisztelői találhatják itt meg maguknak a jót, hanem azok is, akik szeretik az öregsulis tiszta és letisztult drone-ambientet,…

Egy portugál-brit csaj poszt-minimalista elektronikus-experimentális folkszerű hálószobazenéje. Őszinteség és intimitás, zavarba ejtően. Szép, szomorú, misztikus, lesújtó, önfeledt, és főként személyes. Brutális. Minden bizonnyal le fog tenni az életről, de ez a dolgok rendje.      Could Divine by…

Két holland lány, analóg szintikkel és mindenféle ütőssel. Pszichedelikus krautrock menetelés a kozmosz csodás útvesztőiben, spirális space-progos témák töredékei vegyülnek fülbemászó minimalista elektronikával, magasan szálló vokállal, némi kimiskárolt post-punkkal, valamint táncolható és dögös és…

A kenyai KMRU csodálatos ambient-életművét hallgatva csípőből ki lehet bekkelni ezt a szar évet, meg úgy akármilyen évet. Kezei között szétfolyik az idő, minden pár fokkal melegebb és bensőségesebb és meghittebb és álomszerűbb lesz, béke van, nyugodalom, kontempláció, és masszív introspektív…

Geneva Skeen legújabb remeke az összes eddigi remeke közül talán a legösszefogottabb és legsúlyosabb, de ez túl sok mindent nem jelent: a lassan hömpölygő, sötét, komor, zajos, zavarba ejtően nehéz, kísérletezős minimalista elektronika dekadens művészlelke eddig szart nem csinált. Sajátos, bizarr,…

A mindenható Young Widows feketeruhás frontemberének szólómunkáját nehéz nem szeretni. Evan Patterson ugyanis pontosan azt a fenemód artisztikus, visszafogott, tiszta, mégis súlyos és mély és hipnotikus dolgot csinálja, amit mondjuk Scott Kelly, Steve Von Till, Nick Cave és Mark Lanegan (Lanegan és…

Ez a csodálatos nevű londoni hegedűs asszony hegedált már a Radioheadnek is, valamint a London Contemporary Orchestrában is fűrészeli azt a bizonyos száraz fát. Simán játszik Brahmst, de első nagylemezén szerencsére inkább finom kísérleti elektronikával, baljós drone hullámzással, apokaliptikusan…

Michael Gordon nagy forma. Masszív életműve során dolgozott a Kronos Quartettel, csinált egy pár kísérleti filmzene-szerűséget Bill Morrisonnal, írt kvázi-operákat, de nekem az örök kedvencem tőle az idegtépő Trance, a szédítő Timber és a meditatív Rushes, amik simán a kortárs minimalista komolyzene…

Madeline Johnston Midwife-világában szépen egybemászik az ambient-gitározás, a dreampop, a slowcore, a drone. Melankolikus, sötét, végtelen, introspektív és hipnotikus és érzékeny világvége-dalolászás, lassan és csendben és mégis böszme málhával. Aki szereti Groupert és a Jesut, az talán most képbe…

Egy kis csendes, tiszta, egyszerű zongorálás ettől a nagyszerű embertől.  Empty by Nils Frahm

Keeley Forsyth táncos, színésznő, zeneszerző 40 évesen kiadta első lemezét. A paralizáló depresszió és a kiútkeresés gyomorba vágó és megültető apró, kitárulkozó, végtelenül igaz minimalista-avantgárd himnuszai. Fél óra gyönyörű, örökké kísértő sokk. Az év legletaglózóbb albuma. A Butterfly meg az…

Nem sok szebb dolgot hallasz ennél idén.   Dream Interpretation by Kazuya Nagaya

Simán az év legszebb lemeze, egy fantasztikus és kötelező duótól. Ambient és kortárs minimalista komolyzene csodálatos, őszinte, érzékeny, minden patetikusságot és villantást mellőző, tiszta és megtisztító egymásba olvadása. Mestermunka, amit csak egyben hallgatsz, fekve, csendben, a mostban,…

Nem csak én vártam irdatlanul ezt a lemezt. A My Disco azt csinál, amit akar, most éppen egy súlyos, minimalista, hipnotikus, morózus, mély, lassan rád mászó komor ambient szörnyet szültek világra, ami nem feltétlenül lesz a mindig kísérletező együttes rajongóinak kedvence, de mégis ki a fasznak…

Részemről 2018 legjobb ambient lemeze ez volt. Óriási, alázatos, csodálatos főhajtás a '90-es évek klasszikus minimalista nyugodalmai előtt. Csendes, lassú, meditatív, tiszta, felhő. Kussban fekve, sötétben, odafigyelve érdemes nekimenni. Nagyjából három hang az egész, de lenyűgöző. Főleg, amikor…

Boldog mindent. Ez egy nagyon szép lemez.  Molltoner från Norrland 1 & 2 by Misantropen

Nyman nem csak óriási filmzeneszerző, de óriási zeneszerző is, lehetne sorolni azokat a Greenawaynek vagy mondjuk Campionnak (és folytathatnánk a tököm tudja meddig) írt munkáit, melyek a filmek ismerete nélkül is szétlapítanak, szórakoztatnak, elérzékenyítenek és felemelnek, de most egyelőre…

Idén 30 éves ez a totális szakrális tagló is. Sok lófasz értelme nincs ennek a szirszarnak, amit egyesek kereszténységnek hívnak, de én mindig kurvára örülök, hogy az öreg beszopta, mert ez - ahogy még egy rakás más műve is - a zenetörténet egyik legszebb és legsúlyosabb dolga, rendszeresen…

Steve Reich mesterműve 40 éves idén. Tegyük fel, hogy senkit nem célom megbántani, de segghülyén hal meg az, aki nem ismeri.   

Mark Lanegan másodszorra kollaborál turnézenekarának multiinstrumentalista tagjával, a brit Duke Garwooddal. De míg 2013-as első közös albumukon (Black Pudding) leginkább kortárs folk és akusztikus blues szerzemények kaptak helyet, addig a With Animal minimál megközelítésű, lo-fi esztétikára…

Egyetlen kompozíció 57 percben: az ambient jazztől a krautrockig és vissza.  Body by The Necks

Art in the Age of Automation (2017) A Portico Quartet tavalyi nagylemezén is hozza a tőlük megszokott magas színvonalat: szerzeményeik innovatív keverékei a jazzbient minimalizmusnak, az elektronikának és a kísérletezésnek. Frissen megjelent korongjuk, az Untitled az Automationról lemaradt…

Max Richter idei lemeze. Friss, ropogós, januári. De kurva mindegy, mert úgyis a legszebb dolog, amit idén ember hallhat. Mármint, most komolyan, nincs olyan, hogy valami szebb, mint egy Max Richter lemez. Nyilván ennek a lemeznek is van sztorija, irodalmi (lásd a címet) és balettháttere, de…

Ismét itt van az ausztrál fura jazzt játszó The Necks trió, előző két lemezüktől (Open (2013), Vertigo (2015)) eltérően most viszont nem egyetlen dalt írtak meg nagylemez hosszúságúra. Az Unfold négy szerzeményből áll, és közel 75 perc összjátékidejű. A lemaradók pedig klikkeljenek a…

Repetitív minimalizmus, némi művészies orrlógatással és jól megkomponált elektronikával, valamint pont annyi felhős kísérletezgetés, ami a Suuns egészét az art rock és a post-punk határvidékére lövi be. A Hold/Still a kanadai csapat harmadik albuma. Csekira: <a…