Szó sincs semmiféle bluesról, maximum nagyon átvitt értelemben. A dán Oxx negyedik albumán a dalok olyan összetevőkből táplálkoznak, mint: math- és metalcore, metallic hardcore, crust punk, noise rock, és ha mindez még nem lenne elég, nyakon öntötték egy olyan megközelítéssel, amit nem tudok másként…

Véletlenül találkoztam nemrég a Zaoval, és kiderült, hogy a banda a kilencvenes évek első fele óta alkot, így a The Crimson Corridor a sokadik nagylemezük. Zenéjük rendesen odavág, mert a post-metal, a sludge és a metalcore háromszögében mozogva zúzza meg a hallójáratokat. A korong csekkolása közben…

Őszintén szólva nekem az első lemezük egyáltalán nem tetszett, de ahogy a művelt német mondja: "Vox populi, vox Dei." Emellett bizakodásra ad okot az a tény, hogy az alábbi dal egy-két fülelés után kedvemre való.  

A pennysylvaniai Code Orange pazar ösztönzenében utazik. Ha a világba akarod üvölteni a járványhelyzet miatti frusztráltságod, akkor ez az album a megfelelő választás hozzá. Ministry, NIN, és kisebb részben a Gojira inspirálta dalaikat nemrég az idők szavának engedelmeskedve közönség nélkül mutatták…

Másfél év sem telt el, és az amerikai-norvég-görög Azusa második nagylemeze megérkezett (első!). Jó érzékkel nem változtattak a nyerő formulán: poszt-köménymagos progmatolást csapatnak, benne valamennyi fémmaggal. Eleni Zafiriaodu énekesnő torkából ismét hihetetlen hangok bugyognak elő, a gitárok…

Gyanítom, sokmindenkit nem mozdít meg itt hogy tíz év után visszatért az ezredforduló legmenőbb stricicore zenekara, az ultrazseniális Vanity képében a kétezres évek egyik legszexibb metállemezét leszállító 18V (annak idején az első hazai Converge koncert egyik előzenekaraként is óriásiak voltak). A…

Az előző évtizedben volt utoljára sorlemeze a brooklyni prog-jazz-core-metal zenekarnak, most megjött a visszatérő konceptanyag a Metal Blade kiadónál. facebook

A buffalo southern/hardcore/metal/punk Every Time I Die nyolcadik nagylemeze is itt van, ők sem tértek le az eddigi útról, fogalmam sincs ki szereti őket itt, mindenesetre ha már az összes lemezüket kitettem eddig a blogra, ez is kikerül, nyilván. facebook

Új Hatebreed LP ha valakit érdekel. Nem vesztesz amúgy nagyjából semmit, ha nem szeded le. facebook

A 2009 és 2015 között Baby Godzilla néven nyomuló notthingami banda a Fácse-csoportban bukkant föl kérésileg.

Amolyan időhúzó kiadvány három új dallal, a klasszikus A Profound Hatred Man újrafelvételével, és Sheer Terror, Excel, A Chorus of Disapproval, Propagandhi feldolgozásokkal. Remélem jövőre jön egy Reach Beyond the Sun szintű LP is. facebook <a…

A kilencvenes évek második felének egyik legmarkánsabb (mondjuk volt jópár csapat akikre ezt a jelzőt rá lehet aggatni) new school hardcore/metal zenekarának új lemeze, a három évvel ezelőtti visszatérés nem sikerült rosszra, reméljük ez is lesz legalább olyan (még nem volt időm…

Tavaly egy ötszámos kislemezzel debütált floridai metallic hardcore zenekar első nagylemeze, masszív 90s new school hardcore/metalcore imádattal, kedvencként olyanokat jelöltek meg mint a Harvest, a Culture, az All Out War, a Morning Again, a Buried Alive, az Arkangel, úgyhogy mindenki tudja mire…

Nagyon sokat fejlődött ez a New Jersey metallic hardcore zenekar az első nagylemezük óta, keményen szakít a cucc, rengeteg ezredfordulós metalcore hatással (a When Forever környéki Converge például tisztán tapintható), tökéletes lemezhosszal. És noha végig utánérzésem van,…

A Twitching Tongues tagokból  - az énekes kivételével mindenki benne van onnan - verbuválódott Disgrace bemutatkozó anyagára, a 2012-es Songs of Suffering EP-re igencsak felkaptuk a fejünket, a nagylemezre sokat kellett várni, de ugyanott veszik fel a fonalat, ahol akkor letették. Masszív, old…

Vasárnap esti családi programként verjétek be a lejátszóba a Deadguy lemezeit. Kilencvenes évek közepe, kaotikus hardcore, vakolatkaparó zajrokk, középtempós metál, kurva nagy királyok voltak. A legendárium szerint egy Unsane koncertnek, és a Today is the Day első lemezének nagy…