Amikor évtizedekkel ezelőtt, a '60-as és a '70-es évek határán kijöttek ezek a dalok, senki le se szarta ezt a szentet, aztán a 2000-es évek elején előkerültek, végre kiadták őket és be is találtak minden gyönyörű embernél, aki valaha volt hippi, vagy azt hitte, hogy volt hippi, vagy látott már…

Kihagyhatatlan remekmű azoknak, akik legalább egyszer már beleszagoltak egy marihuánás cigarettába, távolról, bizalmatlanul. Biztos van olyan bájos nyomorult, aki tisztán is értékeli az ilyen és ehhez hasonlóan mesteri, súlyos, nyúlós, elszállt, kemény és mégis finom, lassan és szentséges…

Teljesen egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami a rockzenével történt, az a kábítószer. Bármilyen kábítószer. Aki szereti a korai Skullflowert, a Butthole Surferst, a Terminal Cheesecake-et, a japán szipedelikus nagy öregeket, a krautrockkal vegyes, monoton - de mégis improvizatív - szarrá transzolt,…

Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

Tegnap este volt egy félórás sétám hazafelé, nézem a zenéimet, mondom hé, Motordrone, de rég hallgattam, legyen. Az eszem megállt tőle megint. Mi a faszom ez a lemez már. És mi a faszért nem posztoltuk 2013-ban. Meg voltam győződve róla, hogy mótvá, de nem. Most. Szóval kevés olyan nevetségesen…

Hogyan szólna a Black Sabbath, ha afrobeatet nyomna? Megtudod, ha meghallgatod a kaliforniai Here Lies Man bemutatkozó nagylemezét, amelyen a pszichedelikus rock és az afro funk ad egymásnak randevút.  <a href="http://hereliesman.bandcamp.com/album/here-lies-man"…

A San Diegoból származó Harsh Toke az Earthless kistesvére, szintén fuzz jam rogyásig, de néhol kiszinezve egzotikus hangszerekkel, vagy itt-ott énekkel. Egy tavalyi és egy idei jam lemez után most jelent meg a debüt albumuk, kiforrottabb dalszerkezetekkel, de a jammelős jelleget…