A hetekben ismertem meg Graham Lambkin korai zenekarát, de mintha mindig is ismertem volna. Olyan DIY kísérleti lo-fi punk/zaj/spoken-word/kollázs-folk ez, mintha a Dead C megette volna Captain Beefheartot, aki megette az angol free improv szcénát Derek Bailey-stül és az összes délbrit sulizenekart.…

Korai bardótó, amikor még olyanok voltak, mint a Sun City Girls vagy a Dead C: penész-szagú garázsokban (remizekben, vágóhídkabinokban) tolt, érzelmesre szívott zajrokk-görgetegek, végtelen visszhangragerjedés, mocskos, paranoid, pénztelen nyugalom (1993-ból). A kedvenc sulizenekarotok!…

Idegtépő és szomszédgyalázó kísérleti gyönyörgyilok a kilencvenes évek első feléből. Ilyen amikor a zaj és a szabad zenei gondolkodás együtt rezonál egymással. Casper pedig nem mellesleg Peter Brötzmann fiacskája, így nem kellett ihletért a szomszédba mennie.  

Negyed százada jelent meg.  

A második Pearl Jam nagylemez az ősszel betöltötte a huszonötöt.  

Tizenévesen imádtam őket, utána Sting szóló dolgait is szerettem a Ten Summoner's Talesszel bezárólag, aztán már nem. A három szőke trióját viszont mindmáig hallgatgatom, főleg, mióta beszereztem ezt a '93-as kiadású gyűjteményes dobozt. Első rész / Második rész  

Ilyen volt a Jamiroquai, amikor még nem JK egyszemélyes projektje volt. Sajnos viszont a 25 éves album minden megállapítása igaz: azóta is nagy erőkkel irtjuk saját bolygónk ökoszisztémáját.  

Egy emberöltőnyi ideje hallgatom.  

Napra pontosan 25 éve menekülnek!  

Industrial/synth/post-punk alapkő Szerbiából. Ezen a '93-as megjelenésű (debütáló) kazettán minden ott van, amit a műfaj megkíván: tonnányi Suicide hatás, savas pszichedélia, monoton süppedés, lélektelen gépi alapok, new wave szintik, a Kraftwerk körvonalazódó sziluettje, tánc…

Gerjedékeny, de barátságos indie rock / shoegaze '93-ból. Aki szereti a kilencvenes évek alter gitárzenéit, az ne is keresgéljen tovább. A lemez producere Billy Corgan volt.

Ekkora lazaság nincs még egy. 

Azért nem véletlenül vagyok én oda az ilyen kora kilencvenes évekből származó grunge/noise rock/indie szarokért, a mai napig óriásit bírnak ütni. Például ez a lemez is hibátlan. Meg persze teljesen ismeretlen, pedig vannak itt tagok a Dirtből, a Phantom 309-ből, meg a Mount…

Ma van Frank Zappa halálának huszadik évfordulója. A Yellow Shark az utolsó, még életében megjelent nagylemeze, melyen a frankfurti Ensemble Modernt vezényli. Az albumon korábbi, áthangszerelt Zappa-szerzemények, illetve kifejezetten a kamarazenekarnak készült kompozíciók találhatók. Nem egyetlen…

Hétfő reggeli ébresztő lemez a Rollins Banddel. A felvétel a The End of Silence japán turnéján készült, és eredetileg csak a szigetországban jelent meg.

Az Acid Bath posztban esett szó az egylemezes Disincarnate-ről, amiben Tommy Viator dobolt, James Murphy gitározott és basszusozott, Jason Carman ritmusgitározott és Bryan Cegon hörgentyűzött. A Dave McKean tervezte borító mögött floridai halálmetál rejtőzik, méghozzá a legjobb…

Tegnap eszembe jutott a múlt heti Húszévesek poszt, aztán pedig azon törpöltem, hogy '93-ban a Carcasson/Entombeden kívül melyik lemezeket hallgattam rongyosra? Következzen tehát 12 olyan album, amik akkor is ütősek voltak, most is azok, esetleg a közben eltelt idő alatt klasszikussá…

A poszt apropója, hogy múlt héten mindkét lemezt hallgattam, és leesett, hogy két évtizede jelentek meg. Carcass - Heartwork Entombed - Wolverine Blues

A Világok Szavak Harca is már húsz éves idén.

A Re-Mit megjelenésének örömére következzék a nagylemez, amellyel anno a The Fall-t megismertem.