Személy szerint bírom Zach Hill munkásságát, és már régóta tervezem, hogy elkezdem kibaszkodni a cuccait, szóval ja. Az elkövetkező hetekben, hónapokban, évtizedekben néha ide fogok tenni egy-két lemezt, amihez köze volt (Hellát és Death Gripst nyilván nem, azokat ismeritek, mert ismerni kell őket),…
A Golden Pelicans egyszer már mintha szerepelt volna a blogon az első kislemezükkel, ami amúgy a mai napig óriási kedvencem. Mekkora kibaszott nagy punk-rock nosztalgia már, az agyam szétesik tőle minden egyes alkalommal. Aztán megfeledkeztem róluk, közben meg kijött két nagylemezük is, egyik jobb,…
Az első német kancellárról elnevezett norvég banda bemutatkozó lemeze megmutat mindent, amit a stoner-doomban szeretünk: a fuzzos, zsíros riffeket, a mélybe húzó vontatott tempót, és a hozzá illő morgó-büfögő éneket. Ezek a részletek persze még nem csigáznák fel az érdeklődést, így megspékelik némi…