Ha azt mondom, hogy marylandi doom, akkor midenkinek Wino nagymester viselt dolgai ugranak be. Valami ilyesmire, illetve egy Electric Wizard lighra kell asszociálni, amikor az Ocean City-beli Blood Ravenre gondolunk. Persze eszedbe juthatnak a Vérhollók is a Warhammer 40000-ből, ami szintén nem egy…
Ókori perzsa szövegeken alapuló (és azokra reflektáló) albummal jelentkezett januárban a spanyol Aathma. Muzsikájuk a szokásos ez-az módon írható körül: a hangulatra hangsúlyt fektető, alapvetően sztónerszerű és doom-os szerzeményekről van szó, amiről a post-metalba egy pillanatra belemártott Kyuss…
Akár a nem létező Elfeledett Lemezek sorozat tagja is lehetne John Norum a Europe utáni és előtti második szólólemeze, amely tegnap volt huszonöt éves. Miért érdekes ez? A borító mögött kiváló hard rock található, amely nemcsak, hogy újraindította az addig balhés junkie-ként elkönyvelt Glenn Hughes…
Ennek a görög csapatnak az öt évvel ezelőtti debütjét nem hallottam, de ez a második LP remek floridahalált rejt, az FDA Rekotz azt mondja hogy "highly recommended for fans of MORBID ANGEL and early DEICIDE", nekem legtöbbször talán a kiváló Brutality jutott eszembe, na ez nem rosszabb, mint nekik a…
Ha ez a 2011-es lemez harminc 30 évvel korábban jelenik meg, ma klasszikusként emlékeznénk rá. Mivel azonban "mindössze" 6 éve jelent, ezért csak azt tudjuk róla elmondani, hogy egy előképeihez méltó, punk és zajrock mestermunka, ami olyan őrülten és mégis precízen lüktet és kalimpál, mint a Kepone,…