Bámulatos, fékevesztett, csontrepesztő noise-rock Chicagóból. Az átlagosan 3 perc körüli dalaikban annyi minden történik, hogy csak kapkodod az agyad, már csak azért is, mert ennek ellenére soha nem lesz a dolog kaotikus, öncélúan tekerős, cséphadarós és villantós faszság. Szétbassza az energia őket, szétrobbannak a lendülettől és a lenyűgöző ötletektől. A zajrock gány, a punk modor és mánia mögött színtiszta zeneünnep lapul, és vár arra, hogy hülyére bólogasd és léggitározd magad. Tömörek, feszesek, csúnyák, nem szarakodnak, rúgnak, de nagyon. A Matronly című tavalyi lemezük nehezen feldolgozható súllyal cibálja mozgásba a testeket, mestermű, ami ülve hagy. A korábbi két lemezük is nagyon rendben van (ha kell, kirakom őket, de én sokat nem hallgatom azokat), de az a nagybetűs zenélés, önfeledt geciskedés, felemelő őrült paszír, ami a Matronly-n megy százezerrel, az nem semmi. Ja, amúgy az Electrical Audioban vették fel (mastered by Bob Weston őszentsége), szóval szól, mint a kurva élet.