És most akkor mindenki húzza gügyékig a szkafander rostélyát és bámuljon bele a '80-as évek űrködébe. Halásszunk együtt súlytalan űrszemétből VHS-kazettákat, lovagoljuk meg a neonszínű napkitöréseket, válasszuk ki a kedvenc csillagképünket és lógassuk fel a vákuumklotyó fölé, fedezzünk fel egy emberként külső és belső galaxisokat, olyan téridőn átívelő örök helyeket, ahol senki nem beszél és nem basztat, mert mindenki szintetizátorokon alkot ilyen mesterműveket.
Ha valakinek kell a többi, az kapja le a Blood Music bandcampjéről, vagy kérjen meg engem a Facebook-csoportban, mert van még tőle jó pár anyagom, csak hát azokat az Aeternus miatt nem hallgatom.
